Szeptember 4. Szerda

  Reggel elég frissen ébredtem, és még a telefonom jelzése előtt, úgyhogy kimentem az erkélyre egy bögre kávéval.Imádom az ilyen reggeleket.Hamar felöltöztem (csőfarmer, fehér I love New York-os póló,tornacsuka, karkötőők :D).Amikor tükörbe néztem, megint megállapítottam, hogy fodrászhoz kéne menni.Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el suliba.Először egyedül.Majd Fruzsi ordibált utánam, hogy várjam be, majd Márk várt meg minket.Mikor beértünk a suliba,már indultam volna a büfébe, csak belebotlottam Ivettékbe, akiket köszönteni kellet, mindhármukat külön öleléssel...Én sosem voltam az a húú de csajos lány, és ez eddig nagyon bejött, és Ivették bármennyire szeretnék, szerintem nem fogok hozzájuk csatlakozni.
     Végül sikerült elmennem a büfébe, és lemondóan be akartam állni a sor végére, amikor Márk szó szerint behúzott maga mellé.A sorban állók nem igazán örültek, de a suli legmenőbbjének nem szóltak, úgyhogy csak csendben dühöngtek.Éppen ő következett, úgyhogy megköszöntem, és megvettem a ''reggelim''.Bementünk a terembe, és a káosz közepette odamentünk a fiúkhoz.A káoszt úgy értem, hogy a fiúk hangosan telefonjukból  valami rock dal szólt.Ivett mindenkivel üvöltött,  mert ma azt hiszem rossz napja volt.Egy csomó felsőbb évfolyamba járó diák is ott lógott nálunk, ami persze még több zaj.Attiláék meg Beatles-t hallgattak(amiért persze jól kiröhögték őket Petiék).Ami nem is lett volna baj.Ha fülhallgatót használtak volna.Csak persze mégsem, ami plusz zaj.Egy idő után meg elkezdődött a dobálózás is a felsőbb évfolyamosok és Ivették között.Mi  a fiúkkal éppen nagyon jól szórakoztunk rajtuk, amikor belépett a magyartanár.Elordította magát. Háromszor. Ééééés visszatért a rend.
     Ma már nem lazsáltunk,hanem belekezdtünk az anyagba.Ebédszünetben lementünk a fiúkkal az udvarra, és felültünk egy padra.Egy csomó felsőbb évfolyamba járó diák odajött hozzánk, csupa jó fej, jól elbeszélgettünk.Tehát akkor ma megismertem 3 említésre méltó embert is:Szabit, akinek minden egyes megnyilvánulásán nevetnem kellett, Krisztit, aki olyan mint én, jól elvan a fiúkkal, és Norbit, aki nagyon helyes, meg vicces, és mindhárman végzősök :).A tanórák nem voltak nagyon izgalmasak.Szinte az egészet végigaludtam.
     Boldogan indultam haza, amikor valaki megfogta a karom, és visszahúzott.Kérdőn néztem Norbira, aki tízpontos mosolyt villantott rám, és megszólalt.
-Hazakísérjelek?-kérdezte.
-Hát, ha akarsz.-Mondtam furán.Mármint, tudok egyedül is gyalogolni, miért kellene engem kísérgetni?Na, aztán rájöttem.Hazafele beszélgettünk, meg nevettünk, aztán hazaértem.A kapunknál én elköszöntem egy laza ''Szia, holnap találkozunk''-al, de ő ismét megragadta a karom, és visszahúzott.
-Tudod bejössz nekem.-mondta zavartan, aztán olyan történt amire nem voltam felkészülve. Megcsókolt.Én meg nem tiltakoztam, nem löktem el magamtól, csak visszacsókoltam.Aztán mélyen a szemembe nézett, és feltette azt a bizonyos kérdést.-Leszel a barátnőm?-Lesütöttem a szemem, mosolyogva beleharaptam az ajkamba, majd ránéztem, és válaszoltam.
-Igen.-Mondtam röviden, majd ismét megcsókolt.Megbeszéltük, hogy később találkozunk,úgyhogy ő elindult, én meg néztem egy darabig a távolodó alakot. Szőkés barna haj, kék szem nem túl izmos, de nem is vézna testalkat, menő cuccok...Hát igen.Mindig is egy ilyen barátra vágytam.És most megkaptam. :)
     Bementem, felnéztem Facebookra, majd elmeséltem az egész sztorit Katának, aki visongva hallgatta végig, ahogy mindent részletesen elmesélek.Miután kellően kivisongtuk magunkat, mondtam hogy mennem kell készülni, úgyhogy elköszöntem, és megígértem, hogy majd este mindenképp írok.Most meg rohanok, mert azt hiszem el fogok késni. :D