Október 1. Kedd :D

     Reggel fáradtan ébredtem.Reméltem, hogy anyu itthon lesz még, hogy beszéljünk.Amikor lementem, anyu az asztalnál reggelizett.
-Elolvastad a levelem?-kérdeztem kifejezéstelen arccal.
-Igen.-mondta miután jól meggondolta a válaszát.Hát szerintem nem kell sokat gondolkodni ezen.-Tényleg el akarsz költözni?
-Igen.-mondtam ugyanolyan kifejezéstelenül.
-Értem.-egy cseppnyi megbánás átsuhant az arcán, de nem tartott sokáig.-Mikor?
-A hétvégén.-mondtam, majd elindultam a suliba.
     Szépen lassan haladtam az utcán, és azon gondolkodtam, hogy miért fogadta anyu olyan könnyen azt hogy elköltözöm?Talán nem is veszi észre?Elvégre nem beszélgettünk olyan sokat.Sőt, szinte egyáltalán nem beszélgettünk.Remélem apunál más lesz.Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal értem be a suliba.Felmentem az osztályba, és leültem a helyemre.Éppen zenét hallgattam, amikor valaki odajött hozzám.
-Szakítottam Ivettel.-ült fel a padomra Márk.
-Neked is jó reggelt.-erre elmosolyodott.-Sajnálom.-mondtam komolyan.-De ugye annak semmi köze a szombaton történtekhez?
-Őszinte legyek vagy kedves?
-Őszinte.
-Van.De nem csak azért...Mondanom kell valamit.
-Mond.-és ebben a pillanatban becsengettek, a következő pillanatban meg már bent volt a tanár.
-Majd máskor.-mondta, és leszállt a padomról, majd a helyére sétált.
     A tanórák lassan teltek, mindenből csak továbbmentünk az anyaggal, tesin meg felmentett voltam, mert nem volt kedvem a tesiórához sem.Sőt, Ritával sem szerettem volna találkozni, de már késő volt lemondani.Amikor kicsöngettek utolsó óráról, én és Szili egy kicsit lassabban pakoltunk mint a többiek, hogy ne találkozzanak Ritával.Amikor kiléptünk a suli kapuján azonban Márk várakozott, és mellette pár méterre Rita.Nem tudtam, hogy Márk kire vár, ezért mindketten Ritához indultunk.
-Zsani, beszélhetünk?-kérdezte Márk.
-Ööö, persze.-indultam el felé
-Szia!-ölelte meg Rita Szilit, miközben én mindig Márk felé igyekeztem.-Mit akar a barátnődtől?-biccentett Márk felé.Ez a kérdés annyira diszkrétre és halkra sikerült, hogy éppen hallotta Márk is.
-Várjunk csak!-emelte fel a kezét, majd Szilire emelte a tekintetét.-A BARÁTNŐD?-kérdezte direkt kihangsúlyozva a barátnő szót.
-Persze.-vágta rá Rita.-Vagy nem?-bizonytalanodott el.
-De, persze.-Léptem oda Szilihez.
-Értem.-mondta idegesen, majd ránk nézett és kínosan elnevette magát.-Azt hittem haverok vagyunk.
-Figyu, dumáljuk meg...-kezdte Szili.
-Nincs mit.-mondta, aztán otthagyott minket.
     Amint elment Márk, odatipegett Ivett, és megölelt, majd gratulált, és nagyon vidámnak tűnt.
-Na, hová megyünk?-kérdezte Rita mosolyogva.Csak neki volt már jó kedve.
-Ahová szeretnél.-mondtam, és egy barátságos mosolyt erőltettem az arcomra.
-Oké, akkor menjünk mekibe.-mosolygott ránk.Én megerőltettem magam, és visszamosolyogtam, de Szili csak feszült arccal bámult maga elé.Gondolom ezt Rita is észrevette.Pár perccel később már ott ültünk a mekiben, és én próbáltam csevegni Ritával, de közben egészen máson járt az agyam, Szili meg csak nézett maga elé, és szemmel láthatóan várta, hogy legyen vége mindennek, és mehessen haza.
-Az a fiú, ott a sulitok előtt, miért volt úgy kiakadva?-kérdezte Rita.Már válaszra nyitottam a számat, de Szili megelőzött.
-Mert azt hiszi elárultam.-jelentette ki.Próbáltam kiolvasni valamit a tekintetéből, de nem tudtam semmit.
-Ezt hogy érted?Mivel árultad volna el?-értetlenkedett Rita.
-Hosszú mese.-Legyintett Szili.Látszott rajta, hogy nem szeretne beszélni róla.
     Rita érzékelte, hogy Szili nincs most jó passzban, úgyhogy nagyon kevés időt társalogtunk.
-Szili, látom nagyon felkavart ez az egész, gondolom, most semmi kedved itt ülni, úgyhogy jobb lesz ha most mindhárman hazamegyünk.-mosolygott Rita.Akkor abban a pillanatban, szerintem Szili nagyon hálás volt neki.
-Tényleg ne haragudj, csak most ez nagyon rosszkor jött...Mármint nem a találkozás veled, hanem az hogy most tudta meg...-hadarta Szili.
-Semmi gond.-mosolyodott el Rita.-Sziasztok!-ölelt meg engem, Szilinek meg csak megsimította a karját.
     Szilivel együtt indultam el hazafele.Egy ideig úgy is együtt kellett menjünk, és gondoltam addig kifaggatom.
-Mégis mi volt az a jelenet a suli előtt?-kérdeztem tőle.
-Mint már mondtam, Márk azt hiszi elárultam.-Jelentette ki, majd megnézte az idő közben érkező sms-t.-Ez hülye.-jelentette ki.
-Mégis mivel árultad el?És ki és miért hülye?-értetlenkedtem.
-Peti.Gratulált.-nézett rám furán.
-Mégis miért?
-Nemtom'.
-Mindegy, de miért hiszi azt Márk hogy elárultad?-tértem vissza a fontosabb kérdéshez.
-Mert azt hiszi, veled járok.-Próbálta felhívni.-És ez már így is több mint amennyit elmondhattam volna.-mondta ingerülten.-Mi a ****ért érkeznek gratulálok sms-ek?-kérdezte tőlem dühösen.
-Nem tudom!-kiáltottam vissza rá, nehogy már én legyek a hibás.Aztán átfutott egy kósza gondolat a fejemben.-Hacsak...
-Ivett!-mondtuk egyszerre.
-Most mit tegyünk?-kérdezte tőlem.
-Hívjuk fel, és kérdezzük meg, hogy kiknek és miért mondta el.-javasoltam.Csak bólintott, és már hívta is.Elsőre nem vette fel.Sőt, másodikra sem.De még a harmadik próbálkozásunk is sikertelennek bizonyult.
-Már pedig én úgy sem fogom feladni.-jelentette ki Szili, és újra hívta.Valahogy az ötödik hívásnál végre felvette.-Kiknek mondtad el?-kérdezte Szili.
-Mit?-nyávogott bele a telefonba, és játszotta a hülyét.
-Tudod te azt jól.
-Na jó, nyugi, csak pár embernek mondtam el.Lehet hogy ők továbbadták, de az már nem az én dolgom.
-Mégis mennyi az a pár?-kérdezte Szili.
-Az osztályból mindenki, plusz a b-sektől pár ember, és még egy-két fontos ember.De le lehet szállni rólam!-azzal letette a telefont.
-Ettől nem lettünk okosabbak.-mondtam.
-Hát nem.De majd meglátjuk mi lesz.Menj haza, és pihenj le.Holnap találkozunk.-erőltetett egy halvány mosolyt az arcára.Visszamosolyogtam, és hazaindultam.
     Amikor hazaértem, nem volt otthon anyu, úgyhogy felmentem a szobámba.Nem volt kedvem semmihez.Csak akkor vettem észre, hogy a mobilom ott a táskámban lehalkítva, amikor pakoltam be holnapra.34 új üzenet, és 11 nem fogadott hívás.Nem kis teljesítmény fél délután alatt. Gratulálok Ivett. Pff.
     Mivel már nem volt egy hetem sem a költözésig, elkezdtem pakolni.Igazából csak pakolásztam a szobámban, és már be is sötétedett.Hamar elment az idő.Lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyamba.