Szeptember 10. Kedd (:

     Reggel boldogan ébredtem, a nap sütött, a madarak csiripeltek,a kedvenc pólóm tiszta volt,és Norbi a kapuban várt rám :).Az ilyen reggeleken érzem magam nagyon szerencsésnek.Lassú léptekkel haladtunk a suli felé, és közben beszélgettünk.
-Észrevettem, hogy mostanában nem nagyon lógsz a barátaiddal.-kezdtem.-Miattam nem kell hanyagolnod őket.
-Nem hanyagolom őket, csak kevesebbet találkozom velük, mert van fontosabb náluk.-mondta mosolyogva, aztán megcsókolt.És azt hiszem, ha eddig nem, akkor ebben a pillanatban beleszerettem.Csak remélni tudom, hogy ő is ugyanezt érzi.Még sosem mondtuk egymásnak, azt a bizonyos szót.Én azért nem, mert nem vagyok olyan, aki csak úgy dobálózik a szavakkal, és ha mondom, akkor vagy őszintén, vagy pedig sehogy.És hát ő...Fogalmam sincs miért nem mondja.Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal értünk be a suliba, és mentem fel az osztályba.A gondolataimból csak akkor zökkentem ki, amikor Peti szólított meg.Úgy háromszor.
-Hé, Zsani, ma jössz velünk focizni.-szólt Peti
-Ja, mehetek.-mondtam amikor eljutott az agyamig a mondat.
-Ez  nem kérdés volt, hanem kijelentés.-kiáltotta hátulról Erik.Erre hangosan felnevettem, és közöltem, hogy nem tudok focizni.Erre meg ők nevettek, és megígérték, hogy mindenképpen megtanítanak.Hát, biztosan nem tudják, még mire vállalkoztak.
     Az órák elég lassan teltek,és a legtöbbjükön szétuntam az agyam.Kivéve a magyart, és a tesit.A magyart azért nem, mert feleltem, (3-mast kaptam juhúú) a tesit meg azért nem, mert azt nem lehet unni.Amikor haza indultam , a fiúk utánam kiáltották, hogy fél óra,és ott vannak nálam.Na kösz.Akkor siethettem, hogy még át tudjak öltözni valami sportosabb szerelésbe, mert hogy is mondjam, a csőfarmer nem igazán kényelmes viselet focizás közben.
     A nagy focizásból csak annyi jött össze, hogy az elején bénáztam a labdával, majd egyre jobban kezdett hasonlítani a focizásra, és a végén még gólt is rúgtam :).A fiúk szerint tehetséges vagyok, ezért a hétvégén is megyünk.És most sem kérdeztek meg :).Most meg rohanok bepakolni holnapra.