Szeptember 13. péntek

     Sosem voltam babonás, és sosem féltem a péntek 13-tól de a mai kitett magáért.Na de sorjában.Az elmúlt két nap viszonylag eseménytelenül telt, a suliban mindenből továbbhaladtunk az anyaggal, szünetekben vagy Norbival, vagy a fiúkkal voltam.A délutánokat itthon töltöttem, szerdán itt volt Norbi, és filmet néztünk, meg nevettünk és beszélgettünk.
     Ma sem volt a suliban semmi izgi, órákon továbbmentünk az anyaggal, szünetekben a fiúkkal, és Norbival voltam.Amikor lejárt a tanítás, Norbival jöttem haza, aki elég zavarban volt.Mondta, hogy beszélnie kell velem, úgyhogy behívtam.
-Mondd.-mondtam semmit nem sejtve.
-Az van hogy, hát...Tudod tegnap voltam az unokatesómnál-ja, igen, teljesen kiment a fejemből.Bólintottam, úgyhogy folyatta.Sejtettem, hogy miről lehet szó, úgyhogy próbáltam leplezni az érzéseim.Nem ment könnyen.-volt ott egy lány, és hát, tényleg nem akarlak téged megbántani, de rájöttem, hogy téged nem szeretlek, és szeretném ha most...tudod...mi....
-Szakítanánk.-mondtam lazán.Legalább is megpróbáltam lazán mondani.
-Igen.És nyugi, nem akarom hogy enyém legyen a dicsőség,nem akarom hogy mindenki azt higgye, hogy én szakítottam veled.Mondd azt, hogy meg egyeztünk.És szeretném, ha továbbra is barátok lennénk, mert egy igazán fantasztikus lány vagy, humoros és szép, nem akarom hogy haragban váljunk el.-Hirtelen azt sem tudtam, hogy most erre mit mondjak, de nem hagyhattam, hogy azt higgye, hogy én szeretem!
-Valójában örülök hogy ez így alakult, és köszönök mindent.-mondtam mosolyogva.Majd kikísértem, és egészen addig kitartott a mosolyom, amíg be nem csuktam az ajtót magam mögött.És onnantól kezdve csak arra emlékszem, hogy nekidőltem az ajtónak,leültem a földre, és zokogtam.Nem tudom mennyi ideig voltam ott, de szép lassan lecsillapodtam.Egyszer csak megcsörrent a mobilom.Szili volt.Nem akartam bunkó lenni, úgyhogy felvettem,csak egy filmcímet akart megkérdezni, és én le is akartam rázni gyorsan, de észrevette hogy bajom van.A beszélgetésünk után 10 perccel kopogtak.Feltápászkodtam, és ajtót nyitottam.Nagyon meglepődtem, amikor Szili mosolygós arcát láttam meg.
-Hát te?-kérdeztem ledöbbenve.
-Jöttem.-mondta egyszerűen.
-Ööö oké.-szóltam.
-Na mi a baj?-kérdezte mosolyogva.Én meg elmeséltem neki.Mindent.Azt, hogy Norbi szakított velem, azt hogy úgy tettem mintha nem érdekelne, közben meg nagyon is fáj, és hogy még sosem zokogtam ennyire.Ő meg türelmesen hallgatott.Amikor befejeztem megszólalt.
-Sajnálom.És ha akarod, akkor soha többé nem beszélek Norbival.-erre felnevettem.
-Nem kell.Azért mert szakítottunk, és én kerülni fogom, neked nem kell...És különben is azt beszéltük meg, hogy barátok maradunk.-mondtam komolyan.
-És barátok lesztek?-kérdezte mosolyogva.
-Nem.Örök életemben utálni fogom.-jelentettem ki egyszerűen.
-Oké, akkor utáljuk Norbit közös erővel, és nézzünk meg egy filmet.És szedd össze magad, mert holnap focizni megyünk a fiúkkal.-hitetlenül néztem rá, amikor ismét felém fordult, mert eddig a filmjeimet nézte-Van itthon fagyi?-indult ki a szobámból.
-Hééé, nem otthon vagy!-nevettem fel,és utána indultam.
     A vége az lett, hogy egy csomó fagyival nekifogtunk filmet nézni.Csak akkor kaptunk észbe, amikor anyu éjfélkor hazajött.Szili bejelentette hogy itt marad, ha anyu nem dobja ki, mert náluk úgy sincs otthon senki.Tudta, hogy szükségem van rá.Egész éjjel beszélgettünk mindenről, elterelte a gondolataim Norbiról, amiért nagyon hálás vagyok neki.
-Figyelj, szerintem Norbi nagyon hülye.Eldobott egy olyan lányt mint te.-kezdte komolyan.-Nem sok olyan lány szaladgál a világban mint te.Szép vagy, okos, és vicces, egy csomó fiú lett volna Norbi helyében.-mosolyodott el.-Mármint ne értsd félre, én nem, de tudom, hogy sokan vannak.-fejezte be.Én meg a mosolyogva megöleltem.
-Köszönöm.-mondtam egyszerűen.És talán örökké hálás leszek neki.Azzal, hogy ma átjött, csak mert észrevette hogy valami bajom van, nem csak azt bizonyította, hogy óriási szíve van, hanem azt is, hogy ha valaki a barátja, akkor kiáll mellette, és mindig ott van, ha szükség van rá.Szerintem ilyen egy igazi barát.