Szeptember 27. Péntek.

     Reggel amikor fel ébredtem, rögtön elment a kedvem mindentől.Az ég borult volt, és apró cseppekben szemerkélt az eső.A hangulatomnak, és az időnek megfelelően öltöztem fel.Sötét farmer, fekete póló, és fekete converse.Lassú léptekkel haladtam a suli felé, teljesen egyedül. Majd beértem a suliba, teljesen egyedül.Majd elballagtam a büfébe, és vettem magamnak egy kólát, teljesen egyedül.Ekkor gondoltam azt, hogy szükségem van egy kis társasági életre,-most nem arra gondolok, hogy egy kicsit mozduljak ki, hanem hogy beszélgessek is valakivel-különben befordulok, és a végén emós leszek.Amikor felsétáltam az osztályba, (teljesen egyedül), magával a káosszal néztem szembe.Mindenki ordibált, a fiúk azzal szórakoztak, hogy odamennek mit sem sejtő emberekhez, és beleordítanak a szerencsétlen "áldozat" fülébe.Ivett Márkon csüngött, és folyton azt kérte Márktól emelkedő hangerővel, hogy mondja el a történelem leckét, mert azt tudnia kell.Gondolom tegnap tanította be neki Ivett.Leventéék könyvekről beszélgettek, és folyton azt ordibálták, hogy nem tudnak beszélgetni ilyen hangzavarban.Én meg csak álltam az ajtóban, hitetlen arccal, és néztem körbe.Ez egészen addig tartott, ameddig Erik a hátam mögé nem osont, és belevisított a fülembe.Erre én egy hirtelen mozdulattal hozzávágtam a kólám.
-Hééé, ez fájt.-jelentette ki.Igaz, nem hallottam, mert az imént sikított bele a fülembe, de a szájáról azért leolvastam.
-Ja, bocs, megijedtem.-mondtam röhögve.-Tiéd lehet a kóla.
-Kösz.-mondta megfeledkezve "óriási fájdalmairól", és elkezdte kinyitni a kólát.Én biztos távolságból figyeltem az eseményeket, és alig bírtam visszatartani a röhögést.Aztán kinyitotta.Mindenki Rajta röhögött.És akkor bejött a tanár.
-Miért nem lepődöm meg?-kérdezte miközben ledobta a naplót az asztalra.
-Mert mi okosak, és ügyesek vagyunk, és annyira tetszik szeretni bennünket, hogy a szívébe tetszett zárni minket, és már jól ismeri az osztályunkat.-Mondta Peti "mintadiák" mosollyal az arcán.
-Csak az lehet az oka.-hagyta rá a történelem tanár.
-Lukács menj mosakodj meg, vagy inkább menj haza átöltözni.Fél óra múlva itt vagy, különben utánad megyek.
-Oké.-mondta vidáman Erik, és indult a táskája felé.
-Nem, nem.Az itt marad.-mondta a tanár fel sem nézve a naplóból.Hát igen.Feleltünk.Csak Petit és Márkot feleltette, de őket fél órán át.Majd gyorsan felvettük az új leckét, és már mehettünk is szünetre.A többi óra hamar eltelt, és Szilivel indultam haza, mert megbeszéltük, hogy ma beszélünk Ritával.Na jó, az igazság az, hogy ráparancsoltam, hogy jöjjön át, mert beszélni akarok Ritával, és ő is kedvesen beszélgetni fog vele, különben mindenkinek  kitálalok az egész sztoriról.Amikor hazaértünk, bekapcsoltam a Macbook-om, és vártunk, közben meg beszélgettünk.
       Kb. fél óra múlva bejelentkezett Rita, úgyhogy gyorsan ráírtam.Mikor mondtam neki, hogy mindketten jelen vagyunk, videóhívást kezdeményezett.
-Sziasztook!-mosolygott bele kedvesen a kamerába.
-Szia.-mosolyogtam vissza rá, majd alig láthatóan beleböktem Szili oldalába.
-Szia, Rita! Mi úsjág?-kérdezte kedvesen Szili, közben meg lágyan simogatta az oldalát.
-Semmi új.Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor, ha gondoljátok.-mondta félve.
-Oké, most hétvégén jó?-kérdeztem barátságosan.
-Hát ööö, hétvégén nem jó, de ha elétek megyek kedden a sulitokhoz az úgy jó?
-Igen, persze.-vágta rá Szili.Hát, ha neki jó, akkor nekem is.
-Most mennem kell. Akkor kedden.-köszönt el.
-Kedden.-ismételtem, majd véget vetettem a beszélgetésnek.
      Szili még maradt egy kicsit, de haza kellett mennie, mert suli után egyenesen ide jött, és nem is volt otthon.És általában ilyenkor következik be az, hogy nincs mit csinálnom.Úúú, csörög a mobilom.Peti az.Meg is van oldva.Nem fogok unatkozni.Megyek moziba a fiúkkal és Ivettel, fél óra múlva.Gyáááá, rohanok, mert el fogok késni.