Szeptember 29. Vasárnap

     Tegnap anyuval elmentünk nagyiékhoz, mert már régen láttuk őket, és mivel ők nem tudnak eljönni hozzánk, mi kell odamenjünk.Az út viszonylag gyorsan telt, hamar odaértünkn a 16. kerületbe, ahol már várt minket az ebéd.Na meg a nagymamáék.Ők is vártak.Miután ettünk, beszélgettünk a nagyiékkal, elmeséltem nekik hogy milyen az új suli, meg minden, már indulnunk is kellett haza, mert anyut hívták munkaügyben.Olyan gyorsan hazaértünk, hogy szinte észre sem vettem.Anyu csak kidobott a ház előtt, és már ment is.Csak akkor vettem észre, hogy nincs nálam kulcs, amikor nem tudtam bemenni a házba.Ezért úgy döntöttem, hogy anyu után megyek, és elkérem.Ez nagyon ésszerű terv volt, csak annyi volt vele a baj, hogy a kulcsommal együtt ottfelejtettem a pénzem is a kocsiban.Egyedül a mobilom volt nálam, mert azt mindig a zsebemben tartom (most hogy visszagondolok elég abszurd, hogy pénz és kulcs nélkül ott maradok a ház előtt, de azért a telefonom nálam van ._. ). A másik lehetőségem tehát az volt, hogy felhívom anyut.
-Szia.-mondtam a helyzethez képest nyugodtan.
-Ajj kicsim, mi az, most értem ide, megvádolták az ügyfelem, és hétfőig ki kell agyalnom, hogyan védem meg.-Hadarta kétségbeesetten.
-Figyu, nem szeretnélek zavarni, csak az a baj, hogy nincs nálam sem kulcs, sem pénz, most mit csináljak?
-Hol vagy?
-A ház előtt.-mondtam, miközben hazán hejet foglaltam az út szélén, mert gondoltam, hogy most visszajön vagy ilyesmi.
-Ajj, biztosan nincs nálad semmi pénz?
-Nincs.-jelentettem ki tényszerűen.
-Akkor nem tudsz idejönni, gyalog meg gondolom nem indulsz el.-állapította meg.-Ilyenkor nagy a forgalom, úgy hogy ha nem nagyon sürgős, akkor nem tudok hazamenni.-Gondolkodott.-A  következőt fogjuk tenni.Te elmész egyik osztálytársadhoz, én meg megpróbálok sietni, és amint végeztem hazaviszlek.
-Oké.-egyeztem bele.-Kb. meddig dolgozol?
-Fogalmam nincs, leghamarabb este, de lehet hogy csak éjjel megyek haza.Próbálok sietni.
-De holnap nem tudod megcsinálni?
-Kicsim, hétfőn 3 tárgyalásom lesz, és muszáj mind a 3 tárgyaláson megvédenem az ügyfelem, különben nem kapok fizetést, és akkor nem tudom kifizetni a számlákat.Sietek.Szeretlek, szia.
-Szia.-mondtam szomorúan, majd letettem.
     Nem volt mit tennem, elvégre valahová csak el kellett mennem, nem maradhattam ott a ház előtt.Így hát felhívtam Szilit.Már azt hittem sosem veszi fel, amikor valahogy beleszólt.
-Igen?
-Zavarlak?-kérdeztem félve.
-Ööö, nem,épp itt vagyok Márknál.
-Ó, értem, akkor nem tartalak fenn.-mondtam szomorúan, és már készütem letenni.
-Baj van?-kérdezte komolyan.
-Semmi, csak anyám kulcs és pénz nélkül kitett a ház előtt, és nem tudok bemenni.-mondtam letörten.
-Ez komoly?-röhögte el magát.
-Ja.
-Oké, tudod mit?Gyere ide Márkékhoz.
-Khm.Oké, de szólj neki, hogy ott leszek, ne állítsak be váratlanul.
-Nyugi, egyedül van egész hévégén, ilyenkor ez a hely olyan mint egy átjáróház.-jelentette ki.
-Oké.-mondtam, és letettem.
     El indultam Márkékhoz.Kb.  15 perc kemény gyaloglás után oda is értem.Becsengettem, és Peti ajtót is nyitott.Hát jó.
-Szia Zsani.-Üdvözölt.-Hát te?
-Ugye nem mondta Szili, hogy jövök?-kérdeztem.
-Lehet hogy mondta.Nem emlékszem.-vonta meg a vállát.
-Hát jó.-mondtam.-Heló.-mondtam, ahogy beértem a nappaliba.A három fiú éppen csocsózott.Mindannyian motyogtak valami köszönésfélét, majd elmélyültek a számomra jól ismert játékba.Egy darabig figyeltem őket, majd amikor Erikék másodszor is veszítettek, Peti azt mondta, ő feladja.
-Nemár, nem hiszem el, hogy ennyire béna vagy, és még fel is adod.-mondta Erik.
-Én beállok helyette.-vontam meg a vállam.
-Tudsz csocsózni?-Kérdezte Márk.
-Ja.-jelentettem ki egyszerűen.
-Nemár, de menő vagy.-lökte meg a vállam Erik.Erre én csak vállat vontam, és beálltam csocsózni.
      Egész hamar elrepült a délután, csak azt vettük észre, hogy Petit hívják haza, mert idő van.Ekkor hívtam fel újra anyut.
-Na, mikor jössz?-kérdeztem türelmetlenül.
-Jajj kicsim, sehol sem tarok, maradj ott az osztálytársadnál, és ha egy órán belül nem mennék, akkor kérdd meg a nevemben, hogy ott alhass.
-Csodás.-mondtam, majd letettem.
     Mérgesen értem vissza a fiúkhoz, akik még természetesen ott voltak.
-Na, mi lett?-kérdezte Szili.
-Ha anyám egy óra múlva nem tudja befejezni a dolgát, akkor nincs hol aludnom.-jelentettem ki.
-Az gáz.-mondta Erik.
-Ha nem mondod, akkor rá sem jövök.-röhögtem el magam kínosan.
-Figyu, maradhatsz itt, a szüleim úgy sincsenek itthon, és aludhatsz a vendégszobában.-Szólalt meg Márk.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, és be kellett látnom, hogy ez az egyetlen lehetőségem.
     Szili és Erik még kb. egy órát maradtak, aztán mentek ők is.És ekkor kaptam anyától egy sms-t, amelyben sajnálatát fejezi ki a kellemetlenségért.Ekkor voltam annyira dühös rá, mint még soha.Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy fontosabb neki a munka.Kínosan Márkra néztem, és bejelentettem, hogy maradok.Elröhögte magát, majd felvezetett a vendég szobába.
-Van pizsid, vagy valami amiben aludj?-kérdezte.
-Nincs nálam sem kulcs, sem pénz.Az nem lenne bizarr, ha lenne nálam pizsama?-néztem rá furán.
-Most hogy mondod...-röhögte el magát.-Adjak egy pólót?
-Igen, köszi.-mosolyogtam rá.Pár perccel később visszatért egy nekem kb. combközépig érő fekete pólóval.
-Ez jó lesz?-kérdezte.
-A célnak megfelel.-vontam meg a vállam.Csak mosolygott, aztán kiment.
     Átöltöztem, és éppen azon agyaltam, hogy a pólónak "Márk illata" van, amikor ismét bejött.
-Jó éjszakát!
-Neked is.-mosolyogtam rá.-Várj!Itt nincs TV?-kérdeztem.
-Ööö itt nincs.Csak a nappaliban, meg a szobámban van, miért?
-Semmi, csak gondoltam megnézek egy filmet, most úgy sem tudnék aludni.-vontam meg a vállam.
-Ha gondolod én is épp filmet akartam nézni.
-Oké.-mondtam, és elindultam utána.Már akkor volt egy furcsa előérzetem.
     Valami "mindenkit lelövünk" akciófilm volt, de nem igazán emlékszem, mert kb. a felénél bealudtam.Olyan volt, mintha csak egy pillanatra csuktam volna le a szemem.Amikor vége lett a filmnek Márk vállán ébredtem.
-Khm...Bocsi.-mosolyodtam el kínosan.
-Nem gond.-vonta meg a vállát.-Ennyire unalmas volt a film?
-Nem, csak....Na jó igen, unalmas volt.-mondtam.-mi lett a vége?
-Csak a szokásos, a csaj meg a csávó összefogtak, és legyőzték az ellenséget, és a végén összejöttek.Ez nem is igazi akció film.-Erre én csak elnevettem magam.
     A következő pillanatban olyan történt, amire sosem gondoltam volna.Ott ültünk egymás mellett, az ágyon.Egész közel hajolt hozzám, kisepert egy kósza hajtincset, ami a szemembe lógott, majd megsimította az arcom.Mélyen a szemembe nézett, majd még közelebb hajolt hozzám, lehunyta a szemét, és megcsókolt.Valami furcsa melegség járta át minden egyes testrészem.Nem mondom, hogy nem élveztem azt a pár másodpercet.Amikor senki nem volt ott.Amikor senki nem zavart meg minket.Amikor senki nem tudta, hogy éppen olyat teszünk amit nem lenne szabad.De mégis visszatértem a valóságba, és eszembejutott Ivett.Abban a pillanatban finoman ellöktem magamtól, és lesütöttem a szemem.
-Figyu, ez....-kezdte.
-Nem történt semmi.-mondtam gyorsan.-Megyek aludni.-azzal kimentem a szobából.
     Csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni.Csak gondolkoztam.Márk megcsókolt, miközben Ivettel jár.Ha Ivett megtudja, akkor nekem végem.De lehet hogy nem fogja elmondani, és tartja magát ahhoz, hogy nem történt semmi.Fogalmam sem volt, hogy ezután mi lesz, csak azt tudtam, hogy nagyon dühös vagyok anyura, akinek köszönhetem ezt az egész "kellemetlenséget" ahogy ő fogalmazott.Reggel 8-kor ébredtem fel, és komótosan felöltöztem, majd beágyaztam.Lementem a konyhába, ahol Márk már reggelizett.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-köszöntött.
-Kösz jól.-mosolyogtam rá.-Most inkább mennék, nem akarok visszaélni a vendégszereteteddel.
-Oké.
-Köszönöm.Tényleg.
-Nincs mit.-vonta meg a vállát.
     Kikísért, én meg hazaballagtam.Anyut még otthon találtam, de ahogy hazaértem, már indult is dolgozni.
-De anyu, vasárnap van!-emlékeztettem.-Nem tudnál itthon dolgozni?
-Jajj kicsim, nem szeretnélek zavarni, és amúgy is csendre van szükségem, még fogalmam nincs mi lesz az egyik ügyfelemmel, és holnap reggel lesz a tárgyalás.-Azzal nyomott egy puszit a fejemre, és elment.De legalább most itthon voltam.
      A nap további részében bepakoltam holnapra, és agyaltam.Sokat gondolkoztam mindenen, és bármennyire is fáj, be kell vallanom, hogy ez így nem jó.Ha továbbra is ennyit fog dolgozni anyu, elmegyek apuhoz, vagy egy kis időre hozzáköltözöm.Nem akarok azért másnál aludni, mert anyunak fontosabb a munkája.Már régen át futott az agyamon, hogy apuhoz kéne mennem, de még sosem gondolkoztam rajta igazán.Minden szempontból jobb lenne, csak a suli lenne messze.Nem tudom mit tegyek.És még Márk is...