Szeptember. 8. vasárnap

     Mindig boldogan jövök haza aputól és amolyan "otthon, édes otthon" érzés fog el, amikor két nap után ismét belépek a szobámba.Nem azért, szeretek apunál lenni, csak hát nem is tudom.Itthon mindig jobb, és semmit nem adnék, azért, hogy újra együtt, egy család legyünk, és ne csak kéthetenként lássam aput.De végül is egy pozitívum van a dologban: amikor apunál vagyok, akkor csak rám figyel, semmi másra.Mert tudja, hogy nagyon kevés időt vagyok vele.Anya mondjuk ha nincs is annyit velem, csak azért dolgozik annyit, hogy mindent megadhasson nekem.Ezért nem vádolom azzal, hogy szinte soha nincs mellettem főleg hétköznapokon.
     A hétvége nagyon jól telt, csak egy kicsit túl gyorsan.Tulajdonképpen végigbeszélgettük az egész hétvégét,filmet néztünk(ő is nagy filmőrült, akár csak én ), nevettünk, és persze ettünk.Házilag főzött kaját.Apu tudja, hogy legfőképpen rendelt kajákon élek, és ilyenkor mindig ő főz :).
     Amikor hazaértem, bepakoltam holnapra, és lementem anyuhoz, mert régen láttam,(szinte egy hete) és késő estig beszélgettünk.
     Most éjjel kettő van, és azon gondolkodom, hogy feküdjek-e le.Azt hiszem lefekszem, mert nem akarok holnap hullaként járkálni.