November 18. Hétfő.

    A hétvégén nem történt semmi izgi.Itt volt Szili, tanultam járni és  ,,meglátogatott" anya.Ma viszont végre mehettem suliba.Reggel apu vitt, és kitett a suli előtt.Én bementem a suliba, és boldogan nyugtáztam, hogy senki sem feledkezett meg rólam, mindenki mosolyogva köszöntött, és megkérdezte hogy vagyok.Éljen a népszerűség!Felmentem a terembe, és a táskámat ledobva a helyemre odamentem a fiúkhoz.
-Nééé!-mutatott rám széles mosollyal Peti.-Itt van Zsani.-mondta, és megölelt.Kissé meglepett, az üdvözlése, de vissza öleltem.
-Ennyire hiányoztam?-kérdeztem.
-Nem, de már régen nem öleltem meg lányt.-vonta meg a vállát.
-Hát kösz.-mondtam röhögve.A következő 15 percben meg azzal szekálták Petit, hogy az egyetlen nő az életében az anyja.Mondjuk Márk most ismét egész idő alatt még rám sem nézett, de most tényleg nem tudom mi baja.
-Zsanett, mindannyian örülünk annak, hogy meggyógyultál-vicsorított rám az irodalom tanár-de ugye nem gond, ha most megtartom az órám?
-Nem, persze.Nyugodtan.-válaszoltam, és tovább ültem egy padon háttal a tanárnak, miközben a fiúk sem mozdultak el mellőlem.Peti és Erik csak a tenyerükbe temették az arcukat, és próbáltak nem hangosan röhögni, Szili lehajtott fejjel, és rázkódó vállal várta, hogy mi lesz ennek a vége, Márk meg csak mosolygott.
-Zsanett!-visszafordultam (!!) hozzá, ezért folytatta.-Megtisztelnél azzal, hogy esetleg a saját helyedre fáradsz?-kérdezte gúnyosan.
-Ha ilyen szépen tetszik kérni.-vicsorítottam rá, miközben a helyemre sétáltam.
   Az óra további részében természetesen feleltetni akart, de emlékeztettem, hogy az elmúlt 6 hétben nem látott.Erre persze beígérte, hogy akkor majd a következő irodalom órán fogok felelni.Hurrá!A nap további része nagyjából ugyanígy telt.A tanárok nagyon ,,örültek" a visszatérésemnek.Szüneteken meg csak a fiúkkal beszéltem, meg jó pofiztam egy kicsit olyanoknak, akiket nem is ismerek, de örülnek, hogy jobban vagyok.Hát jó.Márk ismét nem szól hozzám, de most tényleg nem tudom, hogy mi baja.
   Amikor vége lett a tanításnak, felhívtam aput, hogy jöjjön értem.Mentem volna gyalog is, csak kímélnem kellett a lábam.Megálltam a suli előtt, és vártam.Nagy röhögések közepette kiértek a fiúk is, és kérdőn néztek rám.
-Hát te?-kérdezte Erik.
-Biztosan várja a szívszerelmét.-mondta gúnyosan Márk, és elment.
-Igaz ez?-húzogatta a szemöldökét Peti.
-Dehogy.-legyintettem.-Aput várom.
-Maradjak ameddig ideér?-kérdezte komolyan Szili.
-Ha akarsz.-vontam meg a vállam.
-Oké, akkor mi léptünk.-mondta Peti, és elindultak.Egy ideig néztem a távolodó alakokat, majd megszólaltam.
-Te Szili.-kezdtem.-Nem tudod mi baja Márknak?­-kérdeztem.
-Erre magadtól is rá kellett volna eddig jönnöd.-mondta kínosan mosolyogva.
-De nem tudom.Gondolkoztam már azon, hogy mi lehet a baja, de nem tudom.-vontam meg a vállam.
-Beszélj vele!-mondta, miközben megérkezett apu.
-Mindenképp.-mosolyogtam rá.-Szia.-köszöntem, és beültem az autóba.
-Milyen napod volt?-érdeklődött apu.
-Mindenki örült, hogy visszatértem...Irodalomból fogok kapni egy 1-est...
-Tessék?-kerekedett el a szeme.
-A tanár folyton bunkózik velem, és azt mondta, hogy felelni fogok a következő irodalom órán.
-És miért kapnál 1-est?
-Mert utál engem.-jelentettem ki.
-Jó, mind egy, csak ne ismételj osztályt.-legyintett fáradtan.
-Na és neked, milyen napod volt?-kérdeztem.
-Hosszú.És még nincs vége.-sóhajtott.
-Tehát akkor vissza kell menj dolgozni?
-Igen, még van egy kis dolgom, de nem tart sokáig.-mondta, mikor megállt a ház előtt.
-Oké, akkor majd találkozunk.-mondtam, és kiszálltam az autóból.
   Bementem a házba, ledobtam a táskám a bejárati ajtó mellé, besétáltam a nappaliba, és lefeküdtem a kanapéra.Pár perc múlva visszamentem a táskámért, és felmentem a szobámba, hogy bapakoljak holnapra.Mikor mindezzel megvoltam, nem tudtam mit kezdeni magammal.Elővettem a Macbook-om, és felléptem Facebook-ra.Igazából csak egy valakivel szerettem volna beszélni, de offline volt.Gondoltam azért próba cseresznye, egyszer biztosan megkapja az üzenetem, és akkor majd válaszol.Így hát nagyon tömören leírtam, hogy mit szeretnék: ,,Már megint mi a bajod?".Khm. Miután elküldtem, már nekem sem tetszett annyira ez a mondat...Már ki akartam jelentkezni, amikor jött a válasz:
Márk: ??
   Ő még annyira sem tudta kifejezni magát mint én.Ez azért egy kicsit megnyugtató. :D
Én: Figyelj, nem tudom mi van, csak azt látom, hogy megint elkezdtél bunkózni velem, holott nekem kellene haragudnom rád!
Márk: Ne mond, hogy nem veszed észre.
Én: Mégis mit kellene észrevegyek?
Márk: Ne tedd a hülyét! Rohadtul elegem van abból, hogy ameddig én a bocsánatodért esedezem te minden második fiúval jársz egy kicsit!Közben meg fogalmad sincs, hogy nekem ez mennyire szarul esik!
   Nem tudtam mit válaszolni.Fogalmam nem volt, hogy értette ezt az egészet.És mégis kivel járok?Mióta ismer, csak Norbival jártam.Még hogy minden második fiú!Komolyan mondom kezd elegem lenni ebből a gyerekből...