December 26. Csütörtök.

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam részt, de mivel ez az utolsó előtti rész ( :'( ) azt szerettem volna, ha akkor hozom, ha az utolsó is kész lesz.

Jó olvasást! :)

   Reggel arra ébredtem, hogy valaki belém kapaszkodik, majd zuhanok, és végül földet érek.
-Na bazdmeg.-szólalt meg alólam egy hang.
   Kellett egy pár perc, de felfogtam, mi a helyzet.Ben a földön feküdt,én meg rajta, és elég cifrán megfogalmazva adta a tudtomra, hogy nehéz vagyok.Nagy nehezen felkászálódtam róla, mire neki egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
-Van Isten!-jelentette ki, és a takarót magára húzva fordult egyet, és visszaaludt (??).
   Egy ideig ültem a földön, és azon gondolkodtam, hogy Ben tényleg elaludt a nappali kellős közepén, vagy csak tetteti, de végül úgy döntöttem, hogy kimegyek a konyhába.Miközben a konyhapulton üldögéltem, és ittam a vizem, eszembe jutott Márk.Pillanatok alatt elővettem a telefonom, és tárcsáztam a számát.
-Mi vaaan?-kérdezte rekedtes hangon.
-Jóó reggelt!-köszöntöttem fülig érő mosollyal, igaz ő nem látta, de ez engem akkor cseppet sem érdekelt.
-De még csak 6:27 van!-mondta "sértődötten", de a hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Hoppá.Azt nem néztem, hogy hány óra, csak eszembe jutott, hogy tegnap megígértem, a világ legjobb barátjának, hogy felhívom.-jelentettem ki még mindig fülig érő mosollyal.
-És nem vette fel?-kérdezte nevetve.
-Nem, sajnos nem, ezért hívtalak téged.-válaszoltam halál komolyan.
-Na kösz.-mondta nevetve.
-Csak vicceltem.-nevettem el magam.
-Amúgy, hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-váltott témát.
-Az úgy volt, hogy ráestem Benre, ezért felébredtem, és már nem volt kedvem visszaaludni.-vontam meg a vállam.
-Ezt nekem értenem kéne?-kérdezte.
-Őőő...-gondolkoztam el.-Nem, nem hiszem.-adtam végül meg a logikus választ.
-De ugye szólsz majd, ha megcsalsz?-kérdezte halál komolyan, de ismét hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Nem, a hátad mögött foglak megcsalni, mert ha tudsz róla, abban semmi izgi nincs.-mondtam mosolyogva.
-Megértelek.-válaszolt komolyan, majd nem bírtuk tovább, és mindketten elröhögtük magunkat.
-Na, jó.Hagyom hogy aludj, szép álmokat.Majd hívj!-búcsúztam el tőle.
-Oké, kösz.-válaszolt, majd megszakította a hívást.
   A rendkívül értelmes beszélgetésünk után felmentem a szobámba, és emberi külsőt varázsoltam magamnak, majd leültem az ágyamra, és elgondolkoztam az élet nagy dolgain.
   Nagyon sok minden történt velem az elmúlt 1,5 évben.Kisebb nagyobb zűrökkel túléltem a családom darabokra hullását, majd iskolát váltottam, egy új, teljesen más környezetbe kellett beilleszkednem, de sikerült igaz barátokat találnom, akikért szinte bármire képes vagyok.Majd apuhoz költöztem, és következett a baleset, ami valamilyen szinten "kellett" ahhoz, hogy felnyissa a szemem, és rájöjjek arra, hogy azt akiről mindig is álmodoztam, azt, akit mindig is hiányoltam az életemből, hamarabb megismertem, mint gondoltam volna. Aztán jött az osztálykirándulás, ami, mondhatni, megváltoztatta az életem.A Márkkal való kapcsolatom, egy kissé döcögősen indult, de aztán az események sorra követték egymást, és amikor Anyu elment, bebizonyította, hogy nem csak akkor szeret, ha körülvesznek a rózsaszín felhőcskék.Az idő telt, én meg lassan belenyugodtam Anyu halálába, és elérkeztünk a szülinapomhoz, amikor is elkövettem életem eddigi legnagyobb hibáját.És most, hogy minden rendbe jött, rá kell hogy jöjjek, ennyire boldog még sosem voltam.